Izzás

A kezemben tartottam az arany lemezt és úgy mentem az öltözők felé. Mit utánam sietett.
- Mi volt ez Bibi?
- Még is micsoda? - kérdeztem meglepetten ahogy a csap mellé léptem és elkezdtem lemosni az arcomról a már megalvadt vért.
- A sok vér mintha valamit átkapcsolt volna benned. A levegő körülötted vörösen kezdett izzani és a szemed is olyan furcsa volt - letöröltem az arcomról a vizet és ránéztem.
- Szerintem csak valamit rosszul láttál - mosolyogtam és megfordultam volna, de Rollo mögöttem állt. Fenéztem a szemébe ami most komoly volt.
- Nem halucinált a srác, Picim. Tényleg félelmetesen erős volt a bizsergés körülötted. Nem véletlen, hogy sokan nem is kezdtek el veled küzdeni. Féltek tőled - a keze a derakamra csúszott és magához vont - Egy pillanatra még én is féltem - ellöktem magam és a ruháimhoz sétáltam.
Némán öltöztem át, hátamon érezve a többiek pillantását. Már hozzászoktam ez most még is más volt. Nem azért figyeltek, mert lány vagyok, hanem valmi teljesen másért. Lehet, hogy tényleg volt valami velem miközben harcoltam? Még én se éreztem magamban soha ilyen lendületet. Beszélnem kell Roverrel.
Mikor kész lettem és láttam, hogy Mit is már csak a ruhája gyűrődéseivel játszik kézenfogtam és elkezdtem vele rohanni a terem felé ahol tudtam, hogy Rover perceken belül befejez egy órát.
- Még is hova rángatsz? - kérdezte értetlenül ahogy utánam loholt.
- El kell mondanod a bátyámnak amit láttál. Ő megmondja, hogy láthattad-e azt amit láttál.
- Tudom, hogy mit láttam, ehhez nem kell senki megerősítése - kicsit duzzogva mondta, de csak jött utánam.
Megálltunk egy ajtó előtt ahonnan furcsa recsegő zajok szűrődtek ki, aztán csend, majd taps. Tudtam, hogy éppen időben érkeztünk.
Rover lassan nyitotta ki az ajtót és egyből belénk ütközött. Kikerekedett a szeme ahogy meglátott engem és az oldalamon a szintén meglepett Mitet.
- Mi hozott ide hugi? - mondta könnyeden miután túltette magát az első meglepetésen.
- Mit szeretne neked valami mesélni.
- Mit?
- Igen, a barátom.
- Úgy értem mit szeretne mesélni - mondta és egy nagy sóhajjal próbálta leplezni mosolyát.
- Most volt vívás óránk. És első vérre menő próba volt az óra végén - még mindig kicsit zihált - És ahogy csépelt minket egy fura vörös aura szerű vette körül. Ő észre se vette.
- Érdekesen hangzik. Olyan, mintha valamiféle energia fel akarna törni belőle. Mint a született varázslók esetében - legyintett - Ilyenem nekem is volt, mikor elkezdtem az iskolát. Azt jelenti, hogy ha kitanulod, akkor használhatsz mágiát - mosolygott és ez engem is megnyugtatott.
- Ez annál félelmetesebb volt - motyogta halkan Mit - Én megyek Bibi. Te nem jössz?
- Nem én még maradnék - meglepve nézett rám.
- Szóval menjek haza gyalog?
- Mehetsz máshogyan is - mosolyogtam - Csak én nem foglak elvinni - nyelvet nyújtottam és kinevettem.
Durcásan fordított hátat.
- Mit - szóltam utána - Nem mész be kovácsolás órára? - ezzel mindig cukkoltam. Kovács gyerek volt, így neki nem kellett bejárnia ezekre az órákra. Én haza tudtam volna vinni, mert a következő órám csak ebéd után lesz. Varrás.
- De, persze Bibi - talán megsértődött, hogy nem viszem haza? Lehet, de nem érdekel. Ha ennyi miatt megharagszik, vessen magára, mert akkor reggelente se fogom elhozni.
Rover felém fordult és rám mosolygott.
- Mi az?
- A srác teljesen beléd van esve - tipikus, mindent tudok mosoly volt az arcán.
- Nem, az esetei a magas, termetesebb lányok.
- Jaj, már emlékszem. Ő lépett a Bound lány liliomjára - csak bólintottam - Jössz velem az emeletre?
- A negyediken lesz varrásom, elkísérhetsz - felhúzta a szemöldökét és elindult a lépcsők felé.
- Kezdesz szemtelen lenni. Beszélnem kéne anyával - nevetett és pedig utána indultam.
- Megpróbálhatod ha nagyon akarod. De szerintem nem fog csak a te lelki békéd miatt kikelni az ágyból.
- Van hír a gyerekről?
- Rendben van. Ennyit mondott a főpap - biccentett és csak némán mentünk egymás mellett. Már a harmadikon voltunk, mikor hirtelen megfogta a kezemet. Az ujjainkat összekulcsolta és magához húzott. A fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
- Most kuncogj nagyon bután - úgy tettem. Mint ha szerelmes lány lennék akit éppen elcsábítanak - A nő, aki szembe jön a lépcsőn be akar hálózni. Azt akarja, hogy elvegyem. Nyilván érted mit akarok.
- Persze szívem - kuncogtam édesen és nyomtam egy puszit a nyakára. Már nőtt a szőre, lassan megint leborotválhatja. Pézsma illat lengte körül és valami ami kicsit olyan volt, amit ha megpörkölődött volna a bőre valahol. Lehet, hogy így is volt. A nyakán lüktetett egy és, ahogy odahajoltam. Óvatosan ráharaptam mire alig észrevehetően megfeszült a teste és felsóhajtott. Elhúzódtam és rávigyorogtam. Rosszallóan mosolygott.
- Te kis huncut - indultunk volna tovább de nem tudtunk tovább menni, mert Gaya, az egyik varrás kurzus vezetője ott állt előttünk és bámult minket. A felkerülést meg se próbálta kerülni ahogy nézett minket.
- Lady Gaya - hajoltam meg gyorsan és hanyagul. Villámokat szórt a szeme. Még jó, hogy nem tudtja senki, persze Miten kívül, hogy mi testvérek vagyunk, mert akkor biztos vagyok benne, hogy bámulás helyett már rég feljelentett volna bennünket.
- Bibiana - hanga lenéző volt. Félre söpört egy barna tincset az arcából, aztán végig mérte a testemet majd futva magára pillantott - Ugye tudja, Olwiin professzor, hogy a lány még nem nagy korú?
- Természetesen tudom Lilly - mondta szelíden Rover.
- Ne Lilly-z itt nekem - sziszegte Gaya, majd ismét rám nézett valamivel nyugodtabban - Menjen órára Bibiana - Roverre pillantottam akin látszott, hogy ezt nem így tervezte.
Megint magához ölelt, beletúrt a hajamba én pedig nyomtam még egy puszit a nyakára.
- Órák után várlak az istállóban - mosolygott és elengedte a kezemet. Ahogy elmentem előtte még rácsapott a fenekemre, aztán már csak Lady Gaya hisztérikus sipákolását hallottam.
A folyosó másik végén volt a tanterem. Az ajtó előtt állt Rollo és az emberei. Így neveztük őket, mert olyanok voltak, mint azok akik pénzért elkapnak a sötét utcákon és addig vernek, míg nem adod nekik mindened.
Ahogy odaértem Rollora néztem.
- Bemennék.
- Én is Picim - vigyorodott el elégedetten - Én is - ismételte el, csak hogy mindenkinek leessen mit is mond és a többi fiú is vad kuncogásba kezdjen.
- Mi az ára - kérdeztem, mivel régóta ismertem már ezt a játékot. El lehetett húzni, a tanár érkezéséig, de nem jártál jól vele, ráadásul én tudtam, hogy Lady Gaya még egy darabig nem fog jönni.
- Ki volt az a Muksó aki az előbb fogdosott?
- Mit is mondtál, miért is jársz varrás órára? - összehúzta a szemöldökét.
- Látom nem adod könnyen magadat.
- Érdekelnélek ha most azonnal megkapnál? - ezen elgondolkozott majd alig láthatóan bólintott.
- Fiúk, hagyjatok most. Óra után megyünk ebédpénzért - a fiúk helyeselve indultak el visszafelé a folyosón, ahol az ő órájuk volt.
- Szóval mit akarsz tőlem Rollo?
- Nem érzeted, a mit én? - értetlenül néztem rá, mire feltépte bal karjáról a pólót. A seb, amit vágtam rajta ki volt tisztítva, de nem varrta össze senki. Alvadt vér tömte el a szélésebb részeit a penge vágta ösvénynek - Kegyetlen vagy Picim.
- Nem, csak a véred kellett ahhoz, hogy győzzek.
- Persze - nevetett fel keserűen - Akkor nem vágod végig a kezemet. Láttam a szemedet. Megérezted a fájdalmamat és eldönötted, hogy ezt minél tovább akarod érezni. Meg se rezzent a kezed.
- Mit akarsz tőlem?
- Téged akarlak.
- Miért?
- Mert kellesz. Nem mondtam világosan?
- Nem. Nem értem, miért akarsz. Sose láttál. Sose vettél figyelembe.
- Te se engem. Az istenek küldték ezt a mai párviadalt, hogy észrevegyük egymást.
- Az arany lemezt akarod - elkomorult az arca és a ruhacafatokat elengedte, hogy azok amennyire még tudnak, visszasimuljanak a karjára.
- Azt is - egy semleges arcot igyekezett felvenni, hogy ne jöjjek rá, hogy most csalódott a saját képességeiben - Látom tényleg van eszed Picim.
- Van, és nem kapd meg a lemezt, még akkor se ha a pároddá teszel - mondtam, de nem voltam benne egészen biztos, mit is jelent ez.
- Hát legyen - mosolygott ismét elégedetten és belökte az ajtót - Még van egy hónapom, hogy tegyek a hírnévért - biccentett, hogy menjek be. Beléptem és rögtön hely után kezdtem nézni. Utánam lépett és ahogy bevágódott mögöttünk az ajtó nekem nyomta nagy, izmos testét. Kezei, mintegy természetesen a derekamra csúsztak és éreztem, ahogy finoman, ámde határozottan az ágyéka felé tol. Ismét éreztem a bizsergést, ami ezúttal csak lassan kúszott végig a testemen. Mielőtt megrészegíthetett volna elléptem előle és ő hagyta. Leültem egy üres padba és reménykedtem, hogy nem ül mellém.
Mögöttem huppant le, és  tarkómon éreztem vágyakozó tekintetét. Feltüzeltem benne valamit, úgy, hogy nem is tudatosan tettem mindent. Lehet abban valami, amit Rover mond rólam.