Rollo egész órán a nyakamba lihegett. Finom, meleg szuszogás volt, ami állandó bizsergéssel töltötte el a testemet. Miközben címert hímeztem, megbeszléltem magammal, hogy ezt helyre kell tennem magamban. Hogy mit is gondolok róla, és ha érzek valamit, akkor mi érzek.
A szuszogás behatása alatt gondolkozni nem jelenti azt, hogy tiszta fejjel gondolkozni. De ettől függetlenül arra ébredtem rá, hogy vonzó. Van valami a közelségében, ami meg nyugtat és ami bizserget. Egy ábrándos világban lebegve sétáltam a folyosón, éppen azon gondolkoztam, milyen is lenne, ha bemutatnám a családomnak, mint a párom. Hirtelen beleütköztem Roverbe.
- Na mi a helyzet Nyusz? Nagyon belefeletkeztél valamibe - somolygott és megint megfogta a kezemet.
- Miről beszéltetek Gayával?
- Lilly nehezen fogadja el, hogy az egyszeri szexnél többet nem kívánok tőle. Vannak ilyen nők. Olyanok mint a pumák - nevettünk és elindultunk. Lady Gaya elviharzott mellettünk, aztán besietett a tanárok szobájába - Ráadásul te még friss és üde vagy.
- Csak nem féltékeny?
- De egy kicsit - mosolygott. Elengedtem a kezét és megigazítottam a kontyomat, most, hogy Rollo már nem járt az eszemben, feltűnt, hogy mikor a bátyám a hajamba túrt kilazította a kontyot.
- Mikor jössz el megint?
- Mikor jónak látom - felelte kicsit feszengve - Még van órád? - kinézett a falakon, kerülte a szemkontaktust.
- Te mit gondolsz Luc utasításáról?
- Hogy tervezzük meg a jövőnket? - leültünk a fal mellé egy padra - Azt gondolom, hogy ez csak nektek szól. Mi, többiek már nem szorulunk a támogatására, szóval semmi köze nincs ahhoz, hogyan is alakítom az életem - hümmögve bólintottam.
- Már csak egy kis dolgom van a pincében, de aztán megyek haza nyugi - mosolyogtam, de nem néztem rá, a földet bambultam.
- Jólvan. Vigyázz magadra - a kezembe nyomott egy borítékot és elsietett. Még bambultam egy darabig. Igazából nem gondoltam semmi különösre. Olyan üresnek éreztem magam.
- Bibiana - hallottam egy határozott hangot, és mire magamhoz térem, Lady Gaya már mellettem ült a padon.
- Lady Gaya. Segíthetek?
- Pénzt adott neked?
- Nem - néztem a kezemben lévő borítékra.
- Akkor az kitől van?
- Rollo Pebaytól.
- Miért fizet neked az a fiú?
- Lovat vett, és még tartozott a nővéremnek - összeszűkültek a szemei de nem kérdezett a borítékról.
- Mit mondott neked?
- Hogy szeret, és gondoskodni fog rólam - felszisszent.
- El akar talán venni? - ez a kérdés kizökkentett az ürességből. Nagy szemekkel néztem rá és kicsin múlt, hogy el nem nevettem magam. Könny szökött a szemembe, ami meglepte a nőt - Talán valami rosszat mondtam? - ettől még inkább nevetnem kellett. Hogy valaki annyira féltékeny legyen, hogy azt hiszi, hogy egy jóképű, erős és a mágiát ismerő férfi egy ilyen kislánnyal a szexnél tovább foglalkozik. Ezt nem tudtam egészen hova tenni magamban.
- Nem hölgyem - fölálltam, a markomba gyűrtem a borítékot - Távoznék - meghajoltam és elsiettem.
A folyosón menve kitört belőlem a nevetés. Az emberek furcsán néztek rá, végtére is magamban nevetgéltem, és azt hiszem az arckifejezésem se utalt éppen a legnormálisabb tudatállapotra.
Nem sokszor voltam még lent a pincében, szóval jó fél órámba telt, mire egy csirke csoprthoz verődtem. Onnan tudtam, higy jó helyre mennek, hogy az egyikük a kezében egy olyan arany lemezt lóbált, mint amilyenem nekem volt. De rá kellett jönnöm, hogy nem csak kinézetre olyanok, mint a tyúkok, de az agyi képességeik se biztos hogy sokat rávernének Gibbre, az egyetlen csirkénkre.
Mikor végre oda találtunk a teremhez egy hisztérikus arckifejezést vágó, idős nő toporgott az ajtóba.
- Maguk a kiválasztottak? - mikor a lányok bólinottak, hosszas tanakodás után a nő megkönnyebbülten sóhajtott - Akkor kerüljenek beljebb - indultam volna én is, de megállított - Maga ki?
- Kiválasztott vagyok - végig mért. Igen, se nem voltam olyan magas mint a másik négy lány, nem ápoltam a bőrömet zsíros zsappannal és nem fürödtem kecske tejben. Az egyikük mondjuk még alacsonyabb volt nálam, de ő is jól ápolt volt.
- Mutassa a plakettet - gondolom az aranyozott fémlapra gondolt, úgy hogy elővettem a zsebemből és átnyújtottam.Hosszasan nézte, majd hátra kiabált:
- Teeno. Ezt látnod kéne - egy magas, vékony fekete férfi lépett elő egy paraván mögül ami arra szolgált, hogy ne láthasson be senki a terembe.
- Mond, Magda - és nyugodtan ő is végig mér. Vár a válaszra.
- Ez itt azt állítja, hogy kiválasztott - Magda alacsony növésű, a bőre érdes. Az orra horgas, a füle hegyes. Szerintem valami féle manó. Hogy akarhat valaki ilyen karakter lenni? Teeno végig mért, telőtől talpig aztán elégedetten elmosolyodott.
- Végre valaki, aki nem konfekció méret. Nagyon fogom élvezni, hogy alkothatok neked kedves - a kezét nyújtotta felém. Azt hittem, hogy meg fogja rázni, de kezet csókolt - Teeno vagyok. A ruhatervező.
- Üdv - mondtam halványan - Bibiana vagyok.
- Erre, kerülj beljebb - Magda nem akart elállni az utamból, erre Teenokicsit erősebben megrántotta a kezemet, elhúzott mellette é
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése