A világ teljesen megváltozott a harmadik világháború után. Az emberek nem érezték többé a mindennapok kihívásait, így minden olyan szürkévé és érdektelenné vált a hétköznapokban. A szmog már nem csak a repülőgépek szintjén volt jelen, de mintha minden nap egyre lejjebb kűszott volna a néma fájdlomban ami körülvette a mindennapokat nyugodtan élő embereket. Minden automatizálva volt már, így már senki nem gondolkozott nagy, újító tettekben. A tudósok inkább arra törekedtek, hogy elfelejtessék az emberekkel a múltat, eltüntessék amit alkottak.
A harmadik világháború nem ember és ember között zajlott. A zoury-kat néhány évtizede ismerhette meg a világ. Egy olyan technikát dolgoztak ki a tudósok, melyel kapukat nyitottak más világokba. Más univerzimok középpontjába, melyek kihaltak voltak nagyrészt. Kivéve a nyolcadik kapu nyitását, melyre mintha már számítottak volna a kapu másik oldalán. A zouryk egy fejlett nemzet. A világuk tele mágiával, varázslattal és halállal zúdult át a miénkbe. A katonák sorra haltak. A zouryk végül üzletet ajánlottak és a vezetők elfogadták. A kaput nyitvatartották és a vezetés a Földön már csak szimbolikus volt, a politika és minden egyéb is egy ismeretlen vezető kezében központosult akit mindenki csak Zyriumnak hívott. Új nemesség alakult ki mely a zourykból és a velük házasodókból alakult ki. Igazi tökéletesség született az ilyen frigyekből. Gazdagok, kik képesek voltak megfelelő gyakorlással elsajátítani őseik varázslatait. Ezt mondják legalábbis.
Anyám hibenációs kísérletek alanya volt még a harmadik éra előtt. Mikor kiolvasztották, a háborúnak még nyoma sem volt, de senki sem selytette, milyen közel is jár. A huszonegyedik század gyermeke volt de a huszonharmadikban tért magához. Kutatóként dolgozott a kormánynak. A kapuk fejlesztésén dolgozott egyre nagyobb sikerrel. Egy este a főnökével, Luckal a sokadik próbálkozásnál rosszul kalibrálták a nyíló pontot. Anyám túl közel volt a kapuhoz ami magához rántotta és energiát pumpált belé. Az energia megtermékenyítette aznap este ahogy reszketve Luc kezei közt feküdt. És azóta is volt, hogy évente akár kétszer is. Tizenkét idősebb testvérem van és egy húgom. Mi vagyunk csak Luc mellett a mára beteges anyám mellett. Áttették a hiba után őt is és Lucot is áthelyezték egy új projekthez, ahol egy televiziós showt készítettek. A helyszínét egy olyan kapu nyitásával biztosították, mely képes egy üres, formálatlan teret adni a készítőknek, akik hosszú évek tervezése után megtöltötték egy világgal. Megkezdődött a szereplők kiválasztása, anyám tudta, hogy nincs más választása, így jelentketett a kezdő nyolcvan karakter közé. Luc vele tartott, hogy ott is támogatni tudja, de útjaik hamar szét váltak, mikor a férfit a déli Jégpalotában a király hívta magához szolgálatra és így anyámra kellett hagynia azt az istállót, amiben most is élünk. Már csak hárman vagyunk vele.
Időközönként az embereknek ki kell lépniük a gépből, amit úgy alkottak meg, hogy a fizikai test nem öregszik, míg a virtuális ötször lassabban. A tizenhat évem alatt talán talán húsz napot töltöttem a Földön. Évente minden színész nyolc napot tölthet kint, ezt általában nem szokták felhasználni. Aki egyszer belép, többé nem tudja magát a világban otthon érezni. Egyszer megnéztem hogyan is működik ez a sorozat. A különbörő szereplők életének folyására lehet előfizetniük azoknak akiknek van tévéjük. Ez az egyetlen műsor az állami hírek óránként jelentkező tudósításán kívül. Mi az előfizetések arányában juttatásokat kapunk a világban és a filmben egyaránt. Ahogy figyeltem a statisztikákat rájöttem, hogy nyomorúságos életünket Lucnak köszönhetjük, és ezért sokkal tartozunk neki. A négy uralkodó egyikének tanácsadója így rengetegen fizetnek elő arra, hogy minden lépését figyelhessék. A juttatásainak azt a részét ami nem életfeltétele elküldi nekünk, hogy fent tudjuk tartani a lovardát és magunkat.
Ebben a gyártott világban az emberek úgy nézhetnek ki ahogyan csak szeretnének. Mikor először beülnek a gépbe szerkeszthetik a kinézetüket, így nagyon változatos a benti világ. Anyám azt szerette volna, ha mi, lévén egyszerű karakterek vagyunk akik egyszerű emberek, maradjunk csak meg eredeti kinézetünkkel. Halovány, márván fehér bőrünkön tintaként rajzolódnak ki a szeplők melyeket a napfény csak még erőteljesebbé tesz. Fakó zöld és kék között játszó szemünk van és aranyszőke hajunk ami eleinte olyan göndör, akár az angyaloké az ősi templomok falain, aztán már csak kusza hullámos. Egyetlen dologgal toldotta meg a családunkat. A különböző események amik nagy hatással vannak az életünkre azokról egy emlékezetes minta vésődik a testünk valamelyik pontjára. Leandernek már nagyon sok van, viszont nekem és Lizának, a húgomnak még egy sincs. Luna mellkasán egy vörös rózsa virított. Ez Georg miatt lehetett. Ő volt a faluban a pék fia és már hosszú évek óta udvarolt Lunának. Szeretném, ha egyszer úgy szeretne engem is valaki mint ahogyan ők szeretik egymást.
A fivéreink itt hagytak bennünket, hogy mi jobban élhessünk és anyát megfelelően tudjuk ellátni. Leander a legidősebb bátyám Liammal és Levettel együtt Luckal tartott és a palota szolgálatába állt. Lovagok, azt hiszem, vagy katonák. Lio és Lux kalózok lettek a belső tengeren. Sikeresek és ha a hírek igazak akkor mindent együtt csinálnak. Ők általában pénzt vagy valami ínyencséget küldenek haza. Lilac a déli sivatagok nagyura. Bordélyokat vesz és irányít, állítólag hatalmas a befolyása, de róla csak a külső világban hallunk, mert nem nagyon lép velünk kapcsolatba. Luc, Rover, Leven és Lucas környező városokban mentek és próbálnak megélni. Próbálják valahogy elindítani az életüket. Azért nem látogatnak meg bennünket mert haragszanak anyára. Önzőnek tartják amiért ilyen körülmények között nevel bennünket, holott Luc már többször felajánlotta, hogy magához vesz bennünket a palotában. Lina a keleti király ágyasa lett, miután egy ideig Lilackal dolgozott. Amennyire tudjuk már van vagy fél tucat fattya.
Leander engem iskolába íratott amiért sokan haragszanak rá és rám is, hogy nem utasítottam vissza. Rover a legközelebbi nagyvárosban tanul mágusnak. Sokat jár előadni abba az iskolába ahova én járok, de csak az idősebbeknek tart alapvető órákat. Főzni, varrni, lőni, lovagolni és vívni tanulok. A velem egyidős lányok kinevetnek a fiúk pedig megvetnek, levegőnek néznek. Emellett utálnak is mivel sok dologban jobb vagyok mint ők. Általában Roverrel vagyok. Vele császkálok, ő segít házit írni és sokat beszélgetünk. Amiatt, hogy fiúk között vagyok a hajamat kontyba fogom, melleimet egy szoros kendővel szorítom le, de már így is kezd látszani. Így olvadok be a többiek közé. Rovert is így figyelem, ahogy a lányokkal bánik. Mindig azt mondja, neki csak olyan barátnői vannak akik olyanok mint amilyen én leszek, ha megérek rá. Kiszámíthatatlanok és az ágyban vadak és huncutak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése